Ninth

Sziasztok!:) 

Nagyon szépen köszönöm az eddigi hozzászólásokat és a feliratkozókat!:)

FONTOS : Csatlakozzon, minden olvasóm a facebook csoporthoz itt 

Íme a következő rész!:) 

Pár kommentár és következő rész!:)

Dóri xx

~Zayn Malik~
*24 napja, hogy elmentem*

A napok csak telnek, de még mindig nem történt semmi azóta, hogy bántották Tony-t. Túlságosan is nagy béke honol. Bizonyára ez csak a vihar előtti csend. Kizárt, hogy apám ne készülne semmire.
Mindig tervez valamit, túl jól ismerem őt ilyen témában, viszont nem jellemző rá, hogy ilyen sokat vár, hogy lecsapjon az áldozatára. Ilyen hatalmas falat lennék számára? Nem értem miért most jutott eszébe, megkeresni engem amiért börtönbe juttattam. Egyáltalán mit akarhat Cara-val? Mindegy... amíg nem tudja, hogy hol van addig biztonságban van anyával. De mi van akkor, ha pontosan erre számított, hogy elviszem őket?  Basszus. Mi van ha már keresteti őket? Kurva élet. Sehol sincsenek biztonságban. Ez az ember elmebeteg. Egy kis idejébe telik és azonnal megtalálja őket. Mondjuk 24 napba!

Idegesen rontottam be a bunker központjába, ahol a "bandám" volt. Minden szem rám szegeződött. Tonyt kerestem a szemeimmel. Ő az egyik legfőbb bizalmasom. A sebei szépen begyógyultak... már amennyire tudtak természetesen. Kék szemét keresztező sebhely már sosem fog elmúlni. Szerencs, hogy nem vakult meg. Az egyik legjobb emberem. Középmagas termetű kicsit köpcös alak. Nagyon erős. Erősebb, mint a többiek külön-külön. De nálam nem... talán ezért is döntött úgy régen, hogy inkább hozzám csatlakozik, mintsem szembeszáll velem egy bandával, amit ő hozott volna létre. Most a haja rendezettebb volt, mint ahogy eddig. Karját még egy kicsit fájlalta, de mozgatni már rendesen tudta. Még sem tört el a karja. Hála az égen... 

Leültem közéjük és végig néztem a tekinteteken. Baloldalamon Harry, mellette Louis foglalt helyett, a jobbomon Liam és Niall. Szembe pedig Tony. Mindenki itt van aki most számít. A többiek őrködnek. Látták a feszültséget rajtam.

- Túl nagy a csend. Apám nem ilyen nyugodt. Maximum 3 napot vár és azonnal támad.- támaszkodtam meg könyökömmel térdeimen.- Biztos vagyok benne, hogy tervez valamit. Méghozzá Cara-val kapcsolatos. Ki tudja... lehet anyámat is belekeveri.- néztem végig a szemeken és megállapodtam Tony tekinteténél.- Nem mondtak mást az emberei neked?

- Nem az üzeneten kívül nem mondtak semmi mást.

Mély levegőt vettem. A fenébe.. Megint zsákutcában futottam. Nagyon rossz előérzetem van. 

Ránéztem a telefonomra. 19.00.
Őr csere. Kíváncsi vagyok valamire. Végig néztem megint a tekinteteken. 

- Menjünk váltani?- Niall.

- Igen.- bólintottam.- De nem a szokásos őrhelyetekre mentek.- nyugtalanságot láttam néhány tekintetben. Sejtettem...- Szóval. Tony átkerülsz a nyugati szárnyba, Liam te a keletibe mész. Niall te helyet cserélsz Harryvel.  Louis te így közelebb leszel Styles-hoz, ha furcsát láttok egymásnak szóljatok.- nem hallottam  választ.- Értettétek?- felálltam.

- Értettük.- komolyságot és bátorságot éreztem hangjukban.

Kiadtam a parancsot, hogy elmehetnek, én pedig visszatértem a szobámba.
Gondoljuk csak végig az elmúlt napok leforgását.
Ott hagytam Cara-t rendes búcsú nélkül, majd vissza tértem Bradfordba, hogy szembenézzek apámmal. 24 tetves napja egy erődben rohadunk. Kajával nincs probléma...még. Víz az állandó. Világítás is remekül működik. A falak szinte tökéletes védelmet nyújtanak. Ide bent védve vagyunk.  De Cara és anya, akik oda kint vannak ketten Bradford-tól  Északra 120 km-re innen... nos igen, ebben mar nem vagyok biztos, hogy ők is védve vannak. 

Egyetlen egy dolgot tehetek. Ha innen megpróbálom őket megvédeni. 

Ránéztem az órára és rájöttem, hogy túl sokat gondolkodom. Jelen pillanatban 21 óra van. Másfél órája vagyok a gondolataimba merülve.
Egyre álmosabb vagyok, de azért még kitisztítottam a pisztolyaimat. Amilyen gyorsan  csak tudtam, lefürödtem és az ágyba feküdtem.
Annyira hiányoznak anyáék. Hiányzik Cara érintése, az illata, a számomra tökéletes alakja ami folyamatosan hozzám búj. De legfőképpen a szeretete amit mosolyával is képes sugározni felém. Eddig azt hittem, hogy akármennyire is tagadja szerelmes belém. Úgy látszik még sem. Elképesztő fájdalmat érzek a mellkasomban, ha arra gondolok vissza, mikor kimondtam, hogy szeretem és nem viszonozta. Remélem, ha túl élem ez változni fog. Nem tudom mikor lettem ilyen nyálas, de vele minden olyan más. Ez megrémiszt. Elképesztő, hogy a gyenge pontom egy lány lett.

~Cara Jeffry~

*24 napja, hogy elment*

Újabb egy hét telt el. 24 napja, hogy Zayn elment. Egyre jobban ráébredek arra, hogy szeretem. Ez az egész egyre nyálasabb. Biztos kinevetne, ha hallaná a gondolataimat.
Trisha folyamatosan eltűnik mindennap. Csak hétvégente marad itth.... vagyis ebben a házban. Majdnem otthonnak neveztem ezt a helyet... pedig egyáltalán nem érzem annak. Nélküle nincs otthonom. Te jó isten... biztos csak azért vagyok ilyen, mert féltem.

Hirtelen meghallom a csengőt és meglepődve nézek magam elé. Ki kereshet minket? Senki se tudja, hogy kik vagyunk. Talán az újság kihordó fiú? Nem.. Péntek van. Ő nem lehet. Talán Zayn!
Lefutok a lépcsőn és azonnal kinyitom az ajtót. Nem Zayn volt, de nem is a postát, hanem Lana. Az én drága barátnőm. Azonnal a nyakába ugrottam és behúztam a házba. Valamiért rossz előérzetem van... mintha figyelnének. Bezártam az ajtót és leültünk a nappaliba.

- Jézusom Cara! Ha még egyszer egyedül mersz hagyni semmi levél nélkül akkor én nem tudom, ho...- szájára tapasztottam a kezem.
- Fontos dologba szeretnélek beavatni.- néztem rá komolyan

Bólintott és végig hallgatta a teljes történetünket Zaynnel. Elmondtam neki minden fontos dolgot a Getto-ról és, hogy mekkora bajban vagyunk. Teljesen lesokkoltam őt...
Fel kellett dolgoznia ezt az egészet.

- Segítened kell!- néztem rá.
- Mégis hogy?- értetlenül nézett rám.

- Megakarom találni őt.

Most nem tudom, hogy hülyének néz vagy megért és segít nekem. Fogalma sincs, hogy ez mennyit jelentene nekem.

- Normális vagy? Meg is halhatsz!- nézett rám réműlten.

- Tudom.