Fifth

Érthetetlenül néztem Zaynre. Mi történik? Mit jelent az, hogy visszajött az apja? Miért kell elmennünk? És ő miért marad itt? Miért búcsúzkodik?

Lassan közel húz magához és megpuszilja hosszasan homlokomat. Sose csinált ilyet.
Erősen magához ölel és beszívja hajam illatát. Lehunyom szemem és szorosan hozzábújok. Tudom, hogy meglepődik, de nem szól semmit. Nem akar elhúzódni de muszáj. Összekulcsolja ujjainkat és nem ereszti kezemet. Megfogja cuccomat és lent találkozunk az anyjával aki  rémültebb mint valaha.
Beültet az anyós ülésre és beül a vezetőibe. Trisha hátra ül be. Majd szép lassan elhagyjuk Bradford-ot. Zayn kezemért nyúl és megfogja jó szorosan, mintha nem lenne biztos, hogy ott vagyok mellette. Ránézek Trishara a visszapillantóból aki mosolyogva figyel minket. Lassan Zayn felé fordulok. Annyi kérdésem lenne, de nem akarom jobban felzaklatni. Hallottam, hogy zűrös apja van, de nem értem miért kell elmennünk. Lassan megérkezünk egy számomra ismeretlen kertvárosba.

Megálltunk egy egyszerű, de gyönyörű háznál. Lassan elengedte kezemet és megfogva cuccainkat bevitte a házba, s mi követtük. Miután elmagyarázta mi merre található búcsúzkodni kezdett és az anyja után hozzám lépett, majd hosszasan megpuszilta számat. Most először a szülője előtt. Belekapaszkodtam farmer dzsekijébe és összeszorítottam a szememet.

- Maradj kérlek. Legalább ma estére maradj!- suttogtam gyenge hangon.- Szükségem van rád.- könnyes szemmel ránéztem.

- Ne...- elhalkult amikor szemembe nézett.- Rendben.- megenyhült.- Búj az ágyba... mindjárt jövök.- megpuszilt és én hallgattam rá.

Bementem a szobába ahol megmagyarázhatatlan ideig aludni fogok. Levetkőztem egy bugyira és egy trikóra, majd befeküdtem az ágyba és vártam rá, de nem jött. Másfél óra telhetett el amikor rá pillantottam az órára, ami fél kettőt mutatott. Majd lassan besétált a szobába és levetkőzött meztelenre. Oké... talán nekem is arra kellett volna. Becsukta az  ajtót. Biztos Trishaval volt ennyi ideig ezért nem jött. Végig nézett rajtam és felhúzta a szemöldökét amitől elmosolyodtam. Befeküdt mellém és magához ölelt. Nagy szemeimmel ránézek és ő hosszú csókot nyom ajkaimra.

- Mi történik Zayn?- simítok végig haján.- Érzem, hogy félsz...-suttogom.
- Csak téged féltelek...-jobban ölel.- Nem akarlak elveszíteni.-megpuszilja homlokomat.- Ha vége ennek az egésznek... szeretném, ha a barátnőm lennél- lesokkol szavaival.

Nagy szemekkel ránéztem. Jól hallottam? Azt akarja, hogy a barátnője legyek? Zayn Malik. A bradfordi bad boy. Aki a gettoban él... és minden napjait azzal tölti, hogy megóvjon engem a sötét negyedtől. Azt akarja hogy a barátnője legyek.

- Zayn én...- belém folytja a szót.
- Ez nem kérdés volt, hanem vedd parancsnak.- ridegnek próbálta mutatni magát, de mögött ott volt a melegség.
- De kérdezhetek valamit?- néztem rá a legnagyobb ártatlansággal, majd sóhajtott egyet.
- Kérdezz...-megforgatta a szemeit.
- Miért én?- zavarodott voltam.- A suliban sokkal szebb lá.....

- Azért mert szeretlek.