Second

*2 héttel később*

- Cara elmondanád mi a bajod?-kapta el a kezemet Zayn.
- Világosan megmondtam, hogy ha lefekszel azzal a szajhával itt vége.  Tudod...azt hittem vagyok neked annyira  fontos, hogy ezt betartod. Még le is feküdtem veled érted?? Pedig megfogattam egy hónappal ezelőtt, hogy többet nem fogok! De megtettem érted??

Kirántottam magam a karjai közül és dühösen indultam el a sötét utcán. Megint elkapott és maga felé fordított. Ajkait ajkaimra tapasztotta. Azt hiszi majd így megbocsájtok? Téved. Ellöktem magamtól és másodpercekkel később kezem arcán csattant. Fejét oldalra fordította. Kezeit  ökölbe szorította és idegesen nézett rám. Nyakán lévő erei kiduzzadtak.
Akkor életemben először láttam Zayn szemébe haragot irántam. Megijedtem és futni kezdtem. Nem lett volna szabad nyilvánosan ezt tennem.....mármint megpofoznom. Most már tudják, hogy Zayn nem az enyém..vagy is, hogy nem vagyok Zayné....

Épségben hazaértem. bezártam az ajtómat, lehúztam a redőnyt és a szobámba igyekeztem bezárni az ablakot. Miután bezárkóztam, befeküdtem az ágyamba és a fejemre húztam a takarót.

*Zayn szemszöge*

Kurva ideges lettem rá mikor megütött. Miért baja az, ha lefekszek mással? Hiszen tudja, hogy ők nem jelentenek semmit. Annyira gyerekes. Majdnem kezet emeltem rá. Gondolom megijeszthettem, hogy elfutott. Hisz még sose voltam vele szemben ilyen. De meg is bántam. Remélem épségben hazaért. Nem akarom, hogy baja essen. Sietve rohantam be a házunkba, fel a szobámba. Az ablak zárva volt, de Cara ott feküdt az ágyban. Elfelejtette, hogy nekem is van kulcsom. De nem zavarom...biztos nagyon megijeszthettem... Azért hétvégén csak beszélhetek vele..
Nem, nekem most kell vele beszélnem! Átakarom ölelni! De miért? Megráztam a fejemet.
Oda siettem a fiókomhoz és elkezdtem kutakodni benne.

- Megvan!- mondtam hangosan.

Elsétáltam az ablakomig és elforgattam a kulcsot a zárban. Hangtalanul kinyitottam és átmásztam. Letettem a kulcsot az éjjeliszekrényére és óvatosan bemásztam mellé az ágyba. Nagyot nyeltem és átkaroltam. Szorosan magamhoz húztam és beszívtam haja illatát. Annyiszor töltöttük már együtt az időnket....és én annyiszor választottam mást helyette. De ő mindig hű maradt hozzám. Pedig akárkit megkaphatott volna. De még is csak én vagyok neki az egyetlen....én meg mindenkit akit tudtam lefektettem..miközben ő várt. Rám várt.  Mocorogni kezdett karjaimban.

- Zayn?- éreztem ahogy megfeszül.

Kihúztam magam alól a takarót, hogy jobban hozzá férjek és vissza takartam magunkat... nem engedtem el.  Valószínűleg meglepődhetett...ezelőtt sose csináltam még ilyet, de tudtam, hogy hibáztam..beismerem.

- Ne haragudj kérlek! Hibáztam...tudom, beismerem! Belese gondoltam abba, hogy ez neked mennyire fáj! Hisz...te mindig engem választottál..még ha kaphattál volna jobbat is. Én viszont melletted több nővel is voltam...és annyira sajnálom!

Mosolyogva felém fordult és karjaim között hozzám bújt. Végig simított arcomon és közelebb hajolt, majd ajkait ajkaimra tapasztotta.  Meglepődtem, de rögtön vissza csókoltam. Ez nem az a vad letépem rólad a ruhát csók volt...Ez valami...új...mint a romantikus filmekben amiktől  hányingere támad az embernek..kivéve, ha te vagy az egyik fél aki részt vesz benne. Hirtelen nem undorodtam tőle hanem élveztem. Gondolom nem mondok újat, hogy ez volt az első olyan csókom ami romantikus volt..igaz?

- E-ez fura volt...- nyeltem nagyot.- De tetszett..
- Nekem is.- mosolygott

Füle mögé tűrtem egy arcába lógó hajtincset és megpusziltam a homlokát. Holnap egész nap akarom fogni a kezét, ölelni mindenkinek a tudtára adni, hogy ő az enyém. De miért? Nem tudom....
A vihar felerősödött. Tudtam Cara fél a vihartól... szorosabban fogtam őt. Majd mikor villámlott ő is így tett. Ezt..a napot sosem fogom elfelejteni...

- Cara....a suliban is hihetnék azt, hogy a barátnőm vagy...
- Nem lenne jó ötlet.- motyogta. - Mindenki azon röhögne, hogy megcsaltál...
- Már nem érdekel más.... ennyi elég volt, hogy felfogjam elveszíthetlek.- zavarodottan rám nézett.- Leszel a barátnőm a suliban?

Csak bámult a szemembe. Talán csak felakarta kutatni, hogy hülyeségből mondom-e. Harapdálni kezdte a száját.

- Miért is ne.-mosolygott.- Legalább nem fetrengesz majd más lányokkal.- mosolyában láttam egy kis huncutságot.- De most már aludjunk..álmos vagyok..

Bólintottam és lekapcsoltam az éjjeli lámpát, majd szorosan hozzábújtam és elaludtunk.

*Cara szemszöge*

Reggel mikor felkeltünk elképesztően nagy változást vettem észre Zaynen. Mosolygott....úgy mint régen. Kisfiúsan...vidáman. Fura volt. Nem tudom meddig fogja ehhez tartani magát, de azt hiszem ezek a napok vidáman fognak el telni. Mindketten felöltöztünk és lementünk Trishahoz, hogy reggelizzünk. Mikor bementünk a konyhába Zayn megfogta a kezemet. Én zavarodottan néztem rá, míg Trisha csak mosolygott.

- Jó reggelt.- mondta és elénk tette a reggelit. Mi viszonoztuk és enni kezdtünk. - Ti most így együtt...?
- Aha..-mondta Zayn és vett még egy palacsintát. Én csak lesokkoltan  néztem rájuk.

Remélem tudja, hogy csak a suliban. Mert soha az életbe nem fogok a valós barátnője lenni! Ugye?  Miután meg reggeliztünk elindultunk. A suliba érve Zayn megfogta a kezemet és összekulcsolta ujjainkat. Nagyot sóhajtottam, de belementem. Mindenki árgus szemekkel figyelt minket. Szinte már belepirultam. Aztán megláttam Roset és hatalmas nagy ördögi mosoly kerekedett az arcomon. Amint ránk vezette tekintetét lesápadt. Remek alkalom úgy érzem, hogy tönkre tegyem a csajt. Lábujjhegyre álltam és gyengéden megérintettem Zayn arcát. Rám nézett én meg megcsókoltam. Meglepődött, de azért vissza csókolt. Aztán megláttam Lanát....azt hiszem magyarázattal tartozom neki...